Az eddigi élettapasztalatom, a tanultak és a kutatások alapján azt mondhatjuk, hogy az egészég ugyanolyan, mint az, izmok. Ha nem használjuk, nem foglalkozunk vele, nem fordítunk rá kellő figyelmet és időt, szépen lassan elillan és csak azon vesszük észre magunkat, hogy ülünk a váróteremben a kivizsgálásra. Legelőször leszögezném, hogy az egészség egy olyan adomány, amit mindenki születésével megkapott - pár kivételtől eltekintve -, viszont az ember olyan, hogy ami könnyen jött, arra nem fordít figyelmet, mert mindenkinek van eleve, miért dolgoznánk érte? 

Milyen kivételek vannak?

Tisztáznám, hogy pár ritka kivételt leszámítva, az emberek egészségesen születnek, a kisbabák makk egészségesek. Aki nem az valószínűleg valamiféle mérgezés, sugárzás, baleset vagy rendellenes táplálkozás következtében vált olyanná. Az orvostudomány manapság már több ezer teratogén ( magzatkárosodást előidéző ) hatóanyagot, illetve ártalmat ismert fel. Ezen tudás birtokában pedig egyre közelebb kerülhetünk a hőn áhított egészséghez. A kismamáknak érdemes nagy figyelmet fordítani már a várandosság tervezésekor is az egészségükre. Nem elég csak akkor elkezdeni megfelelően táplálkozni, illetve táplálékkiegészítőket szedni, amikor már az orvos mondja, hogy többen vannak.  

Mivan azzal aki nem teljesen egészségesen született? 

Pár kivétel van persze, akik bizonyos szervek, illetve végtagok nélkül jönnek a világra, de ők is óriási életszínvonalbeli változást érhetnek el, ha odafigyelnek a testük hívószavára.

Miért mondom azt, hogy lehet egészséges mindenki?

Hangyányit pontosítanék, méghozzá azt, hogy az lehet egészséges, aki elsősorban rájön arra, hogy mekkora kincs is ez. Van is egy szép mondás, miszerint. “Az egészség egy olyan korona, amit csak a beteg ember lát az egészséges fején.”

A legelső fontos pont az, hogy rájövünk arra, hogy az egészségért tenni kell. Had érzékeltessem egy példával. Mondjuk van egy ember, aki nem szeret fürdeni, mindig mondják neki a társai, hogy érdemes lenne egy mosakodást beiktatnia. Viszont csak akkor fogja ezt megtenni, ha az ő érdekében áll, illetve ha azt megértette, hogy neki is előnyös az, ha tisztálkodik.

A második pont az, hogy felmérjük az akkori állapotunkat, szakember bevonását ajánlom mindenképp, persze mi magunk is figyelhetjük a testünket, de érdemes számszerűsíteni az adatokat. Mint például a testsúlyt, testzsírszázalékot, energiaszintet és egyéb paramétereket. Légy te is olyan mint a GPS, először a kiiindulási pontodat keresd meg, majd utána abból kiszámíthatod, hogy hozzávetőlegesen mennyi ideig tart az út és merre vezet. 

A harmadik pontja szerintem a megfelelő információk begyűjtése, önfejlesztés. Hogy valamennyire mégis jártasak legyünk a témában. Esetleg szerezzünk be olyan könyveket, ami azt a területet célozza meg, ami a mi gyengénk a saját vagy szakember megítélése szerint. Például, ha valakinek vitaminhiánya van, érdemes elolvasni róla néhány könyvet, hogy ne csak a mások (nem megbízható forrást értem alatta) által adott információkra hagyatkozhassunk.

A negyedik pedig a cselekvés, ha már valamilyen tudást szereztünk a témával kapcsolatban érdemes belekezdeni. Ilyenkor kezdhetünk el edzeni, elmehetünk az első sétánkra a szabadban, vagy akár megvehetjük a kajakunkat, amivel majd a vizet fogjuk szelni. A fokozatosság nagyon fontos, mivel ha valaki kitalálja, hogy 2 hónap múlva lefutja a maratont, úgy, hogy van rajta 30 kg súlyfelesleg és 20 éve nem futott, szemmel látható, hogy a cél nem reális. Mindig adj magadnak időt. Sokan a kezdeti hév illetve motiváció által feltüzelve azt mondják, innentől minden nap edzek. Ha eddig semennyit nem mozogtunk, akkor érdemes felvezetni, először csak heti kettő, majd heti három és a terhelést fokozatosan emeljük. 

“ Nincs olyan, ami az úszásban a vizet helyettesíti”  

Az ötödik pedig az, hogy folytassuk a cselekvést. Adok hozzá egy kis segítséget. Mindig tűzzetek ki magatok elé féléves, havi illetve heti célokat. Észrevettem magamon, ha éppen nem készülök valamilyen megmérettetésre, ahol ott a határidő, arra edzek, akkor nincs kedvem elmenni edzen, ó még belefér ez a kaja, hát igyunk meg akár egy sört. Viszont, ha kitűztem magam elé akármilyen versenyt vagy célt, akkor már ki is pattantam az ágyból és vártam, hogy csinálhassam. Akár hajnali 4 volt akár este, mivel éreztem, hogy haladok a cél felé és ez adott erőt. 

Mi az amivel mozgásban tarthatod magad? 

A jutalmazás az, ami adja a benzint a motorodba. Ha minden heti, havi illetve féléves sikered után megjutalmazod magad olyan mértékű dologgal, amekkora a cél volt, sokkal nagyobb kedvvel láthatsz neki a cselekvéshez. Én például a cikkek után is jutalmazom magam, lehet hogy elmegyek egyet sétálni a természetbe, veszek egy könyvet, ami a kedvemre való vagy akár csak 1-2 órát itthon filmezek és közben pihenek, élvezem a munkám gyümölcsét. 

Kezd el amit már régóta diktál a szíved, akármi is az, akármit gondoljon róla a környezeted. Majd ha már látják azt, hogy a változásod megérte, ők is támogatni fognak!

Kellemes olvasát !